Kevés olyan kerti dísz van, ami annyira megosztja az embereket, mint a kertitörpe. Van, aki szerint giccses, más szerint nélkülözhetetlen kelléke egy hangulatos udvarnak. Egy biztos: a kis szakállas figurák évtizedek, sőt évszázadok óta velünk vannak, és valahogy mindig megtalálják a helyüket a virágágyások között.

A történetük egészen a német néphagyományokig nyúlik vissza. A legenda szerint a törpék a föld mélyén éltek, őrizték a kincseket, és segítették a dolgos embereket. Nem véletlen, hogy az első kertitörpék is Németországban jelentek meg a 19. században: akkoriban agyagból formázták meg őket, innen pedig gyorsan meghódították Európát, majd az egész világot.

A klasszikus kertitörpét mindenki felismeri: piros sapka, hosszú szakáll, barátságos mosoly. Többnyire épp dolgozik valamin – ás, ültet, talicskát tol –, mintha tényleg a kert rendjéért felelne. Talán épp ezért szerethetőek: van bennük valami játékos, mégis ismerős.

Lehet rajtuk mosolyogni, lehet szeretni vagy éppen elutasítani őket, de az biztos, hogy karaktert adnak egy kertnek. Sokszor pont egy apró törpe teszi személyessé az udvart, és egy kis mesebeli hangulatot csempész a bokrok és virágok közé.

Ma már persze nem csak a hagyományos változatok léteznek. A klasszikus figurák mellett találkozhatunk vicces, modern vagy egészen extrém darabokkal is. Van, aki gyűjti őket, másnak elég egyetlen példány, ami ott üldögél a muskátlik között.

Akárhogy is: a kertitörpék mára igazi ikonjai lettek a kerti világnak. Kicsik, néha furcsák, de kétségtelenül tudnak mosolyt csalni az ember arcára.